Fertői nádasok és kezelésük

- Hansági Szakaszmérnökség rövidített összefoglalója -

A Fertő-tó természetvédelmi értékeinek jelentőségét bizonyítja, hogy a hazai oltalmon túl több nemzetközi egyezmény hatálya is kiterjed rá. Magyarország legnagyobb összefüggő nádasa a természetvédelem számára több szempontból értékes, melyek szakmai érvényesítését, megosztva a kezelői jogokat, az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság és a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei végzik. A Fertő-tó természetes elöregedési folyamataival járó jelenségek napjainkra egyre szembetűnőbbek. A Fertő medre döntően a XX. század első harmadában nádasodott el, ennek eredményeként mára a hazai tórész 84 %-át, a teljes tófelület 55 %-át borítja nádas. A tó feltöltődése természetes folyamat, megfordítására tavi méreteket tekintve nincs lehetőség, helyi szintű mérséklése viszont lehetséges.

A nád a felszíni vizek parti termőhelyeinek legfontosabb állományalkotó faja. Táplálkozása szempontjából a borítóvíz tápanyagtartalma a döntő. A nád reduktív viszonyok között is képes a tápanyagfelvételre, mivel oxigéntartalékai segítségével oxidatív körülményeket képes kialakítani. A nád vízforgalmát a transzspiráció tarja fenn, mértékében nagy tér- és időbeli eltérések tapasztalhatók. Megállapítható, hogy a nádas átlagosan többet párologtat, mint a nyílt vízfelszín. A nádas táplálkozásához szükséges, hogy a borító vízréteg harmonikus dinamikával rendelkezzen, mind statikai, mind dinamikai vízigényét ki tudja elégíteni. A statikus vízigény a vízborítás mélységében, a dinamikus a frissvíz-utánpótlásban és a vízfogyasztásban jelenik meg. A gondot elsősorban a nádas számára fontos vízkészlet tér- és időbeli eloszlásának hiányosságai okozzák. A nádasok a termőhelyi lehetőségek szabta határokon belül fejlődésnek indulnak. A kezdeti növekedési szakaszt követően, a termőhelyi optimumot elérve a maximális szakaszba kerülnek. A terjeszkedés fázisában a nádas a nyíltvíz felé tör, mellyel romlik a benádasodott területek vízgazdálkodása, a borítóvíz-réteg áramlása. A széles nádasoknál a parti részen a nádas szerkezete felszakadozik, gyomfajokkal elegyedik, sásosodás irányába tér el a szukcesszió. A nádas kigyérülése a hanyatlás jeleit mutatja, a nádas a hanyatló szakaszba lép.

A Fertő-tavi nádasok hasznosításához történelmi hagyományok fűződnek. Kezdetben, legelőként szolgáltak, majd építőanyagként nyertek egyre nagyobb jelentőséget. A hagyományos kézi aratás mellett a hatvanas évek közepétől megjelent az üzemszerű gépi aratás is. A figyelem a minőségi nád letermelésére irányult, megnőtt az öreg, avas nádterületek kiterjedése. A letermelt nád kiszállítására kialakított mintegy 300 km-es főcsatorna- és keresztárok hálózat kiépítése megváltoztatva a nádasok természetes jellegét. A Fertő-tavi nádasok erős leromlása az alkalmazott helytelen aratási technológiák és a kísérő vízminőségi és áramlástani problémák együttes hatásával hozható összefüggésbe. A Fertő-tó Magyarországra eső, 75 km2 kiterjedésű nádasaira 2007-ben elkészült azok minősítése, mely alapján a tóterület 84 %-át borítja nádas, 16 % a szabad vízfelszín aránya. Kívánatos, hogy ez az arány ne romoljon tovább a szabad vízfelszín rovására.

A nádasok kedvezőtlen állapota ráirányította a figyelmet a természet- és vízminőség-védelmi célú beavatkozásokra, melyek célja, hogy a hátrányos folyamatokat mérsékeljék. Az állományok kezelésének több módja is lehetséges. Az új, alternatív eljárások lehetővé tennék a hagyományos eljárásokkal már fel nem újítható állományok javítását. A tóval kapcsolatos vízgazdálkodási, vízminőség-védelmi és feltöltődési kérdések egymással szoros kölcsönhatásban vannak. Ezek egész tóra kiterjedő megoldása egymással összhangban, a természetvédelmi érdekek elsődleges szem előtt tartásával, a gazdálkodási és civil érdekeltségek figyelembe vételével történhet. A beavatkozásokhoz szükséges kutatások jelenleg is folynak. A legfontosabb teendőket tartalmazó hosszú távú terv elkészítésén jelenleg dolgoznak a kezelők munkatársai.
 

Teljes anyag PDF formátumban: Nád